Az én időmben a főiskola vagy egyetem választása volt az első ilyen dilemma, ma szinte már az ovi sem mindegy, de az általános iskola semmiképpen. Sok családban most az iskolaválasztás a legfontosabb téma. A nagycsoportos szülőkben egyre többször felmerül a kérdés, menjen vagy maradjon a gyermek…., ha menjen hová, melyik a legjobb iskola, és melyik a legjobb pillanat? Én is megkapom ezeket a kérdéseket nap, mint nap az oviban, vagy az ismerősöktől az utcán, a boltban. Úgy gondoltam érdemes lenne megosztani néhány dolgot, ami talán többeket is érinthet, és előre választ ad a kérdésekre, vagy továbbiakat vet fel.
Először is az alapok:
1. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, attól a naptári évtől válik tankötelessé, amelyben a 6. életévét május 31.-ig betölti. Ha valakit részletesebben érint/érdekel az ettől való eltérés, annak javaslom, hogy olvassa el tüzetesen az 1993.évi LXXIX számú, többször módosított törvényt, amelyben részletezik a tankötelezettséget.
2. A sikeres iskolai munkához fontos az iskolaérettség: ami testi, lelki (értelmi) és szociális területeken való fejlettséget jelent - ezekről majd a következő cikkemben írok bővebben -.
Vekerdy Tamás szerint: „Az iskolaérettség fogalma jó szó. Valóban a gyerek megérik az iskolára, mint az alma a fán.”
Nagyon sok gyermek máshogy viselkedik az otthoni környezetben és máshogy az óvodai életben, ezért fontosnak tartom az óvónők és fejlesztő pedagógusok véleményét kikérni, hogy mehet-e a gyermek iskolába, mikor teszek jót vele, ha megy, vagy ha marad még egy évet. Van olyan gyermek, akinél tényleg jó ha még játszik egy évet, és van olyan hatéves akivel kiszúrás, ha még az oviban marad, ahol valószínűleg unatkozni és ezért csak szenvedni fog. Annak a gyereknek, akinek valóban van lemaradása, jót tesz, ha még egy évig marad a nagycsoportban, de csak abban az esetben, ha az óvoda felvállalja a fejlesztést.
A legfontosabb, hogy az iskolában sikerélménye legyen, ne kudarcok sorozata.
Ha meghoztuk a döntést, hogy a gyermekünk menjen iskolába, a választásnál tartsuk szem előtt a gyermek személyiségét. A kisebb osztálylétszám a visszahúzódó, lassabban haladó gyerekek számára ajánlott, míg az aktívabbak nagyobb osztályban is feltalálják magukat. Ha korán megmutatkozik gyerekünk tehetsége valamiben, akkor olyan iskolát válasszunk, ahol azt a képességét ki tudja bontakoztatni, fejlesztheti.
Melyik tanítónénit válasszuk?
Nagyon-nagyon, szerintem talán a legfontosabb a tanító személyisége. Minden gyermek 6-7 éves kora között meg tud tanulni olvasni, írni, számolni. Van, akinek ez könnyen megy, és van, akinek segítség kell. A tanítónéni lehet fiatal, korszerű, rugalmas, lehet idősebb sok tapasztalattal. Fontos, hogy mi szülők „istenként” nézzünk fel rá, mert akkor a gyermekünk is úgy fog. A kicsik nagyon kötődnek a felnőttekhez, ha szeretik a tanítónénit, akkor a tanulást is szeretni fogják. Jó, ha tudjuk, hogy gyermekünknek mire van szüksége: van, akinek a „tyúkanyó” típusra van szüksége, és van, aki a keménykezű szigorúbb irányítást igényli. Jó, ha tudjuk, hogy a leendő tanítónk differenciál-e a gyerekek között, ad-e plusz feladatokat a gyorsabbaknak, ha lankad a gyermekek figyelme, tesz-e valamit. Mindenképpen érdeklődjünk a délutános, napközis tanítónéniről is.
Látogassuk szorgalmasan a nyíltnapokat!
Ma már szinte minden iskola tart nyílt napot, ahol a szülők láthatják az iskola állapotát, felszereltségét, tornatermét, mellékhelyiségeit. Minden szülőt csak arra tudok biztatni, hogy ne sajnálja az idejét és szabadságát nézzen körül.
A nyílt nap lényege az óralátogatás. A gyerekek viselkedésén meg lehet állapítani, hogy mennyire élvezetes, élményszerű a tanóra.
Pár fontos szempont az óralátogatáshoz:
- a gyerekek milyen intenzíven jelentkeznek,
- a gyerekek lelkesek-e, vagy éppen szorongnak,
- kiket szólít fel a tanítónéni,
- az óra tematikája mennyire változatos,
- mennyire fáradnak el az órán a gyerekek,
- megmozgatja-e a gyerekeket a tanítónéni,
- hogyan jutalmaz, értékel, fegyelmez a tanítónéni.
Érdemes tájékozódni az iskola nevelési programjáról, tanítási módszeréről, fontos az iskola értékrendje, célkitűzései. Nem minden gyermeknek jó az adott módszerrel tanulni, nyugodtan kikérhetik a pedagógusok véleményét, tanácsát.
És akkor itt jön a távolság.
Az én időmben minden kisgyerek a saját körzetébe tartozó iskolába ment, és milyen jól felnőttünk. Most is először a saját iskolába kell bejelentkezni, és kérni kell a másik iskolából igazolást, ha oda szeretném vinni, hogy vihetem. Ha a lakóhely szerint legközelebbi iskolát választjuk, akkor a gyermeket nem kell korán kelteni. Az elsősök beilleszkedését az is segíti, ha a körzet óvodájából megismert arcok veszik körül az első iskolai napokon. Sokat számíthat az is, hogy iskolán kívül is könnyen tud találkozni a haverokkal, osztálytársakkal.
Igen is érdemes a szóbeszédre is hallgatni!
A kiszemelt iskolába járó gyerekek és szülők véleménye is sokat számít.
A szülők látókörébe általában úgy kerül be egy iskola, ha az ismerősöktől sok jót vagy rosszat hallanak. Jó, ha több szülővel beszélgetünk, hogy minél pontosabb és hitelesebb képet kapjunk az intézményről.
Jó feltérképezni a tanórán kívüli lehetőségeket, foglalkozásokat is: milyen sport lehetőségek vannak, van-e zenei és nyelvoktatás, különböző szakkörök, ahol a gyerekek saját érdeklődésüket elégíthetik ki. Célszerű tisztázni előre az anyagi feltételeket is, nehogy később érje az embert kellemetlen meglepetést, és kelljen folyamatosan lemondani a gyerekünk programjait csalódást okozva neki. Kérdezzünk, érdeklődjünk, nyomozzunk, hiszen ez nemcsak a jövendőbeli elsősünk szempontjából lényeges, hanem a szülő érdeke is!
Szülőként nekem az is fontos, hogy milyen gyerekek járnak az osztályba, jó, ha a tanulás érték, és ebben versenyeznek a gyerekek és nem a butaságban, jó, ha a srácok egymást is motiválják.
Alapigazság, és soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy gyermekünk sikerességét nemcsak az iskola befolyásolja, hanem elsősorban a család.
Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy előre megtervezi a gyerek életét egészen az egyetemig, pedig nem biztos, hogy gyerekünk képességeit ott bontakoztatja ki legoptimálisabban, ahol mi szeretnénk. Sokszor gyermekünkkel akarjuk valóra váltatni gyermekkori álmainkat, vágyainkat. Ő nem mi vagyunk, lehet, sőt valószínű, hogy neki máshoz van tehetsége, kedve, ezért talán az egyik legfontosabb, hogy abban segítsük őt, hogy ezt ki tudja bontakoztatni, megtalálja a helyét, a sikerélményeit először az iskolában, és később majd az életben is.
Tibay Judit
mozgásfejlesztő pedagógus
Ha bármi kérdésetek van, írhattok a tibayjud@invitel.hu vagy a tibayjud@index.hu email címekre, vagy a 06-20-910-66-85 telefonszámon elértek.
