Sziasztok!
Tudom régen írtam, ne haragudjatok, másfelé sodort az élet.
Sajnos most 4 évig nem tudok magyar gyerekekkel foglalkozni, mivel Tokióba szólított a férjem munkája.
forrás: pinterest
De nem tétlenkedem, figyelek! 4 napja vagyunk itt és már tanulmányozom a finommozgást. Iszonyat nehéz a pálcikával evés, nekünk nagy kihívás, főleg a rizst megenni. Most mondhatnám, hogy jó a finommozgásom, és szépen tudok írni, de a rizst nehéz eljuttatni a számig a két vékony pálcikával.
saját kép
Figyelem a dominanciát is. Mi egy kézzel adjuk át a dolgokat, pl. én egy kézzel adom oda a bankkártyámat, de a japánok mindig két kézzel fogják, és úgy adják vissza. Mindent két kézzel adnak át.
forrás: japan times
Testközépvonal? A Japánok nagyon kedves emberek, ha hozzájuk szólunk, ők készségesen válaszolnak. Viszont azért résen kell lenni, akár értik a kérdést, akár nem mindig válaszolnak és nem mondanak nemet. Az egész tesükkel szembefordulnak velünk, nem csak úgy jobbra vagy balra pillantgatnak. Mindig meghajolnak, - kb. 45 fokos szögben előrehajlik a testük -, amelyet fejbiccentés is kísér. Szóval az ATNR, STNR leépült. Poszturájukat megfelelően tartják. Nagymozgásuk rendben van. Ráadásul nagyon sokan biciklivel közlekednek
Remélem, hogy a gyermekek mozgásásról majd több információval is tudok szolgálni.
Judit
